2016. szeptember 26., hétfő

Szép napot kívánok!


A lélek sugárzása széppé varázsolja az embert.
Az ember szépsége összhangot teremt a házban.
Az otthon összhangja rendet teremt a hazában. 
S ha az országban rend honol, béke köszönt a világra.
(kínai közmondás)

Wass Albert: Ha jön az ősz


Wass Albert: Ha jön az ősz

Ha majd az ősz, 
összegyűjt minden bánatot, s vele 
a lelkemet behinti csendesen: 
eljössz-e vigasztalni, kedvesem? 
Eljössz-e akkor simogató szóval,
mikor a lelkem többé nem nevet,
s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
amiket egyszer én mondtam neked? 
Ha akkor eljössz:
áld’ni fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út,
az út, melyen menni fogsz tovább,
áldott legyen a szív, mely erre kerget,
s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
legyen a boldog álmok temploma. 
Hanem azért
áldani foglak téged akkor is,
ha nem gondolnál rám többet soha.

Nyári szerkesztéseim /2016





   


 



 











2016. július 16., szombat

Sebes Ila: Mezei virágok tánca


Sebes Ila: Mezei virágok tánca

Odakint a mezőn, Szarkalábak közepén
Kék ég alatt, hallgatnám a tücsökzeném
Körülöttem Pipacsok és Búzavirágok között
Egy-egy Margaréta is szépen beköltözött.

A végtelennek tűnő rónaságban,
mozdul négy virág a fuvallatban!
Szép a táncuk, szinte örök,
Ezt énekli milliónyi tücsök!

Nézem táncukat, érzem vágyukat,
Lebegnek közben a fuvallatban
A tücsök hegedül, húzza a nótájukat
Dallama, szárnyal már mező szerte

Mert a gyökerek a földhöz, kötik
A kis Búzavirág, így csak lebeg a szélben.
Szárnyalna, de könnyeivel küszködik.
Ebből remél erőt meríteni, még éltében

Virítanak mező szerte a szép társak.
Szeretgetik, óvják, mellette állnak
Ha kell, ők a fuvallattól is féltik
Kinyílt szirmaikkal a Búzavirágot, védik.

Ragyoghat égszínű kéksége a réten.
Mezőkön át együtt van a négy barát
Tücsökzene dallamát, együtt hallgatják
Szarkaláb, Margaréta és a Pipacsvirág

2016. június 27., hétfő

Mihály István: Lila akácok minek a szív


Mihály István: Lila akácok minek a szív

Virágos tavaszi kertek ölén 
Zártam először szívembe én, 
Később karöltve jártunk Budán, 
S várt ránk a csendes Tabán. 
Szép volt a szerelem, szép volt a nyár, 
Vártam a ligetben, hogy jön-e már? 
Lila akácok nyíltak a fán, 
Már csak bús emlék csupán. 

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj, 
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll, 
Minek a nyíló virág, a kikelet, 
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret? 
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj? 
Lila akácok, a boldogság sosem vár. 
Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat, 
Amikor egymást szeretni nem szabad?

Nem írtam levelet maga után,
Vártam, hogy visszajön egyszer talán.
Hogy visszahozza a régi nyár,
Emlékek zenéje száll.
Bánatos szívemben vágy hegedül,
S állok, csak várok, csak bús egyedül.
Lelkemben felzeng egy régi szerenád,
Hiába várom magát.

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj, 
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll,
Minek a nyíló virág, a kikelet, 
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret? 
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj? 
Lila akácok, a boldogság sosem vár. 
Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat, 
Amikor egymást szeretni nem szabad?

(Dalszöveg)

Karikás Sándorné: Vedd észre


Karikás Sándorné: Vedd észre

Szép az élet
Vedd észre már!
Ne csak arra gondolj,
Ami sajog és fáj.

Vedd észre a
Napot az égen,
Az aranyló hajnalt
Mikor rád ragyog éppen.

A kertben a virágot,
A gyermeked mosolyát,
Ha érted kiáltoz,
A barátokat, kik szeretnek.

A folyó csobogását,
A szíved dobbanását. 
Örülj az életnek,
A boldog éveknek.

Fedezd fel a világot,
A világban minden szépet,
Hisz tőled függ, hogyan
Milyen tartalmasan éled.

2016. május 13., péntek

Szuhanics Albert: Jézus megígérte


Szuhanics Albert: Jézus megígérte

Ötven nap húsvéthoz, 
mind együtt ülének, 
az összes apostol, 
ki kedves szívének. 

Jézus megígérte, 
eljő a szentlélek, 
kitöltetvén rájuk, 
nagy csodák történnek... 

Párthus, méd és zsidó, 
római és görög, 
csoda történt vélük, 
nyelvük másként pörög... 

Angyaloknak nyelvén 
van, ki megszólal ott, 
még az is beszédes, 
ki eddig hallgatott! 

De hol az igaz csoda, 
ami a legnagyobb? 
Mert hogy írás szerint 
magyar nem szólal ott! 

Most van való' Pünkösd, 
legyünk büszkék rája, 
mert szent anyanyelvünk 
a világ csodája! 

Az igaz magyar nyelv, 
léleknek harsona, 
benne van az ige, 
amely Isten szava! 

Ige és ígéret, 
örökség, s bennünk él, 
mert az aki magyar, 
szeret, hisz és remél.

Krisztus urunk vettünk, 
hitet, engedelmet, 
megéltünk, magyarként 
rengeteg keservet... 

Szent lelked csodát tesz, 
vigasztal bennünket, 
őrizi, megtartja, 
mi árva népünket.

Áldott Pünkösdi ünnepeket!


Nem anyámtól lettem…

Nem anyámtól lettem,
Rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján
Hajnalban születtem.

Ki akkor születik,
Szerencséje nincsen,
Én akkor születtem,
Szerencsétlen lettem.

Kerülj, szüvem, kerülj,
Kertem alá kerülj,
Ott es csak úgy kerülj,
Búval meg ne merülj…

Fekete az hattyú,
Gyászt vüsel magáért,
En es gyászt vüselek
Az régi rózsámért.

Szállj le, hattyú madár,
Gyászos ablakimra,
Hogy írjak levelet
Mind a két szárnyodra.

Egyiket apámnak,
Másikat anyámnak,
Harmadikat írom
Az régi rózsámnak.

Istenem, Istenem
Be sok ennyi idő!
Hogy telik el búval
Ennyi gyász-esztendő?

Nyárba nyíl a szegfű
S a sok piros rózsa,
Nem tudnálak rózsám,
Felejteni soha.

Hogyha tudnád, rózsám,
Mennyit sírok érted!
Mindig magam előtt
Látom a te képed.

Nem tudnálak, rózsám,
Soha megátkozni,
Nagy átok van rajtam:
Mért tudlak szeretni?!

Hosszú az éjszaka.
Nincs ki elaludja,
Bánatos a szüvem,
Nincs ki vigasztalja.

Sokan elalusznak,
Víg álmokat látnak,
Csak az én szemeim
Párnákat áztatnak.

Fúvom az éneket,
De nem jó kedvemből,
Csak a bú fútassa
Szomorú szüvemből.

(Moldva)