2008. április 28., hétfő

Ady Endre: Mert túlságosan akarlak



Ady Endre: Mert túlságosan akarlak

Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig tudtam
S ha az útfélre verlek,
Szép arcodat emeld föl,
Nézz reám, ríj és nevess:
Túlságosan kedvellek.

Ha megszidlak levélben,
Vagy pimasz fütyölésben,
Vagy ha másnak kinállak,
Hozd szivemhez a szíved
És sirass, mert hazudok:
Túlságosan kívánlak.

Ha hallod durva átkom,
Halld ki, hogy szánva bánom
Mindet, mi ért, a bántást
S mégis máglyára vetlek:
Szégyenlem, hogy sorsommal
Csípőd ringása bánik:
Túlságosan szeretlek.

S a napok mulnak-mulnak
S beteg szívembe fulnak
Vágyaim szent Te-érted.
Jönnek a téli varjak
Feketén a hómezőn:
Most már búcsuzok Tőled:
Túlságosan akarlak.

2 megjegyzés:

  1. Szeretem Adyt.
    Még ezt a versét is....de.....

    VálaszTörlés
  2. ..de? Ady mindenféle verset írt, szerelmeset, forradalmit, stb.
    Nagyon szépek, de egy kicsit lehangolóak a versei, mert szninte
    mindegyikben sejteti az elmúlást...
    (ez érthető is, hisz beteg volt...)

    VálaszTörlés