Az élet

Az élet

Nagy csend ülte meg a nyári erdőt. A madarak szárnyuk alá hajtották a fejüket. Jóleső nyugalom terült a tájra.

A pinty egyszer csak fejét felszegve megszólalt:

-Mi az, hogy élet?

Mindnyájan megütköztek a nehéz kérdésen. Először a rügyeit vigyázva bontogató vadrózsa szólalt meg:

-Az élet nem más, mint állandó kibontakozás...

A pillangó nem volt ennyire filozófus lény. Virágról virágra libbenve, itt is, ott is nektárt nyaldosva csak ennyit mondott:

-Az élet csupa nyalánkság és boldogság!

Lent a fűben a hatalmas szalmaszálat cipelő hangya ezt nem hagyhatta szó nélkül:

-Az élet csak munka és vesződség!

A frissen gyűjtött mézzel a kaptár felé siető méhecske ezt duruzsolta:

-Nem, az életben a munka és szórakozás váltogatja egymást...

Ahol ilyen bölcs dolgokról folyik a szó, onnan a vakond sem hiányozhat. Egy szóra kidugta hát a fejét a friss vájatból:

-Az élet a sötétség elleni állandó harc.

Össze is kaptak volna, ha az eleredő eső nem hűti le a kedélyeket. Az esőcsepp is el akarta mondani a maga bölcsességét:

-Az élet csupa könny, semmi más, csak könny.

És már úszott is a patakkal a tengerbe. Ott a hullámok hatalmas csapásokkal ostromolták a parti sziklákat:

-Az élet a szabadságért való sanyarú küzdelem... - mennydörögték.

Fenségesen körözött az erdő felett a sas:

-Az élet felfelé törekvés! - kiáltotta a magasból.

A vén széltől meghajlott nyírfa is bekapcsolódott most már a vitába:

-Az élet azt jelenti, hogy beadjuk a derekunkat a hatalom előtt...

Leszállt az éj. Hangtalan szárnycsapásokkal lebegve huhogta a bagoly:

-Az élet - kihasználni az alkalmat, ha mások alszanak...

De ezt már nem hallották a többiek. Az alvó erdő csendje borult a tájra.

A lakodalomról hazafelé tartó fiatalember, a sok tánctól fáradtan, levetette magát a fa alá, és mintha a pintyhez szólott volna, felsóhajtott:

-Az élet nem más, mint a szerencse hajszolása és a csalódások csapásainak elviselése...

Az ébredező hajnal ezzel keltette az alvó erdőt:

-Én, a hajnal, az új nap hírnöke vagyok, az élet pedig az örökkévalóságé.

(Svéd népmese nyomán)