2010. december 23., csütörtök

Túrmezei Erzsébet: Karácsonyeste



Túrmezei Erzsébet: Karácsonyeste

Karácsonyeste, hangulatok szállnak...
fehér hópelyhek... fehér angyalszárnyak...
Szelíd meleggel van szívünk tele.
Aztán - megyünk tovább, sötét lesz újra,
csillag nem ég, utunk hóval befújja
bús életünknek dermesztő tele.

Karácsony este... Ó, csak gyermekemlék!
Szívünk kérdezve ver: Emlékezel még?
És éled, újul sok csodás mese
Aztán megyünk tovább. Reánktipornak
szürkén a gondok, hogy mit hoz a holnap,

és nem kísér már az emléke se.

Karácsonyeste. Csoda! Vég és kezdet.
Világosság és élet született meg,
hol halál volt csak, naptalan sötét.
Élet, Aki az életét letette,
s szent szeretettel fel magára vette
a megváltásnak emberköntösét.

Karácsonyeste! Csoda! Új teremtés!
A kegyelem, az élet megjelent és
kincseivel, lelkem, feléd siet.
Egyedül, árván tovább mért haladnál?
Van Megtartód, akit ha megragadtál,
kegyelem, élet, minden a tied!

(1932)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése