2013. október 31., csütörtök

Halottak napjára

(chrysanthemums-1879.Henri Fantin-Latour)

Halottak napjára

Millió csillag szikrát gyújt az égen, 
Halottak napjára fényt hoznak élőkre 
Ezernyi gyertyaláng világít a Földön, 
imádkozunk némán lelkek üdvéért. 
Uram! adj nekik békét az örök mezőkön, 
testük - bár porrá lett - szívünkben örök élők.

Wass Albert: Halál


Wass Albert: Halál

Én úgy képzelem el, 
hogy a halál egy óriási nász, 
legszentebb, legemberibb ölelés. 
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő. 
Nem rém: rémeket elűző. 
Több mint a Szépség. 
több mint a Szerelem, 
a Jóságnál is több: 
Kegyelem. 
Én úgy képzelem el, 
ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás 
és akkorára nő a fájdalom, 
hogy nem bírom tovább: 
hozzám lép egy fehér ismerős, 
szép csendesen lecsókolja a számat, 
lefogja ezt a vergődő szívet, 
és ennyit szól csak: elnémuljatok. 
Erre megszűnik minden indulat. 
Erre megszűnik minden fájdalom, 
csak gondfelejtő békesség marad: 
se könny, se vér, se akarat, 
nem lesz már semmi sem. 
Elhal a szívem dobbanása, 
s végtelen álmok néma lánya 
bűvös, tüzes csókjába zár. 
Szeretőm lesz egy éjszakára 
a széparcú Halál.

2013. október 30., szerda

Emlékezés Halottak napjára /2013









Juhász Gyula: Temető

A hervadás bús pompájában áll most
A temető. Ó, mennyi szín, derű,
Fehér és lila õszi rózsatenger,
Mely hullámzik az enyészet szelére.

Egy alacsony pad vár rám pihenőül,
Elõtte zöld deszkából ácsolt apró
Sírdomb szelíden mosolyog a fényben.
Fölöttem magyar égnek végtelenje,
Előttem a határtalan magyar táj.

E kicsi sírban egy csöpp lányka szunnyad,
Mint elhervadt virág az õsi kertben.
Köröttem mindenütt békés keresztek
S mély nyugalom beszédes csöndje hallgat.
Mely minden bölcsességnél igazabb.

E kicsi hant elõtt, e nagy magányban
Megölelem az édes életet,
Mely ragyogást küld jeltelen sírokra
S virágözönt az ódon temetõkbe
S az õszi nap csókjával arcomon
Megindulok rózsásan, dalosan,
A boldog elmúlás víg vőlegénye.

2013. október 28., hétfő

Bölcs gondolatok!


"Legyél derűs! Programozd át magad a nap minden percében: töltődj fel olyan gondolatokkal, amik többé tesznek! Ha ideges vagy, vagy zavart, próbálj nevetni magadon. Nevess hangosan, nevesd ki azt a nőt, aki aggódik, gyötrődik, és azt hiszi, hogy az ő problémáinál nincs fontosabb a világon."
(Paulo Coelho)


"Meg kell találnunk azt a jót, 
amiért az élet létezik ezen a mi földünkön." 
(Arisztotelész)


"Meddig lehet hinni? (...) Hány kudarc szükséges ahhoz, hogy valaki föladja a hitét? És végül a legfontosabb: Mikor derül ki a hitről, hogy vakhit? Mikor derül ki, hogy becsaptam magamat? S amit vártam és reméltem, nem valósul meg soha! Mikor derül ki, hogy a vágyad - bárhogy hiszed, akarod, reméled s bármennyi áldozatot hozol érte - nem teljesül? Mikor történik az, hogy a hit egy eszmében, egy vallásban vagy akár a saját jövőmben elévül? Mikor jön el a pillanat, amikor a padlóról már hiába állsz föl - vesztettél."
(Müller Péter)


"Bánat is érhet még, harag is, 
de borúra derű jön: 
minden felragyogó napod úgy vedd, 
mint az utolsót."
(Quintus Horatius Flaccus)

Szép napot Kívánok!




2013. október 27., vasárnap

Köszöntő - Szülinapra

Születésnapod alkalmából 
küldöm-e levelet,
hogy az idők múltával se 
felejts el engemet. 
Gondolj néha e sorok írójára, 
ki boldogságod szívből kívánja!

"Vezessen a sors boldog útakon,
Öröm-tavasznak tündér-korszakán."
(Petőfi Sándor)

"Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!"
(Johann Wolfgang von Goethe)

"Jót kivánok én is néked, 
Ez természetes dolog, 
Csakhogy a jó annyiféle, 
Hogy alig választhatok."
(Petőfi Sándor)

"Ez a nap más, mint a többi, 
ezt te is jól tudod,
Másként kelt fel reggel a Nap, 
és másként járt a Hold.
Köszöntünk hát téged, 
ha már így együtt vagyunk,
És ajándékul fogadd el 
vidám kis dalunk:
Boldog, boldog, 
boldog születésnapot,
Kívánjuk, hogy legyen még 
sok ilyen szép napod."
(Bródy János)

"A hosszú és jó életet nem évekkel, 
hanem élményekkel és megismeréssel mérik."
(Popper Péter)

"Ne csak az éveidet számold, 
hanem úgy élj, 
hogy az éveid számítsanak."
(Ernest Meyers)

Szép őszi estét kívánok!


"Testi szemeimet behunyom, 
és lelkem szemeivel nézek."
(Petőfi Sándor)

Szent-Gály Kata: Őszi levelek


Szent-Gály Kata: Őszi levelek

A nyárfasor pénze ezüstös,
vadgesztenye bronzot ígér,
sárga aranyra cseréli
magát a nyírfalevél.

Bankót, pirosat hamisítgat
cseralja-szömörce bokor, --
fény sugarába bekötve
izzik az őszi csokor. 

Farkas Árpád: Avaron


Farkas Árpád: Avaron

Orra bukva az avaron,  
forogva mennyköves határon,  
az ember mondja a magáét,  
mint akit nem vertek még szájon,  
mint aki lélegzetet is  
e föld gyomrából vesz már, 

kövek köhögnek tüdején,  
nyelvére agyagos sár  
tapad,  
hogy érezze,  
ne csupán látva lássa  
a földet, honnan vétetett  
a fel-feltámadásra. 

Orra bukva az avaron,  
és menni tovább mégis,  
ébreszteni a nagyra nőtt,  
de alvó jegenyét is,  
nem hagyni, hogy a fenyvesek  
zöld tűkkel beférceljék  
mindazt, mi mítosztalan már,  
de lelkiismeret még - 

Orra bukva az avaron,  
a veszélyt megkeresni,  
derékig csonterdőben is  
csak menni, egyre menni,  
mint kire országló erőt  
s egy ilyen földet szabtak,  
hogy óvja lélegzetenként  
e keserves hatalmat!  

2013. október 23., szerda

Kormorán dalaiból



  


Kenneth Klára: Anyu, tüntetni megyek!


Kenneth Klára: Anyu, tüntetni megyek! 

Tegnap még, selymes szőke hajad 
Simogatta szelíd anyai kéz... 
Ma fegyverrel a kezedben 
A barikádra mész... 
Tegnap még féltél az iskolában, 
Hogy a leckét nem tudod jól... 
Ma? Orosz túlerővel szemben 
A géppisztolyod szól... 
Csak tizennégy éves voltál 
Vézna, kékszemű gyerek, 
Bekiáltottál a konyhába: 
Anyu, most tüntetni megyek!!! 
Olcsó mackóruhát viseltél, 
Megtalpalt iskolacipőt. 
Emléked azóta már 
Csodás legendává nőtt... 
Mert soha, soha a világon 
Még nem harcolt ilyen sereg, 
Halált megvető bátorsággal 
Ennyi gyerek, magyar gyerek! 
Szemben az orosz tankokkal 
Mely mint dübörgő halál 
Pillanatonként százakat 
Irgalmatlanul lekaszál! 
Drága kis testeken gázol 
Páncélszörnyek hernyótalpa 
Szovjet tankokra vér tapad 
És ott feküsztök halva. Halva! 
Megölték a gyerekeinket 
A hősöket, mert szembeszálltak... 
Bolsevista bitangok hada 
Nemzetgyilkossá váltak! 
Ezt a vért nem mossa le 
Évezredek itélőszéke 
És egy napon fegyvert ragad 
A világnak minden népe! 
Példát vesz Rólad kisfiú, 
Te vézna iskolásgyerek, 
Aki beszóltál a konyhába: 
Anyu, most tüntetni megyek!!! 


(A világhírű írónő ezt a versét 1957-ben írta, az októberi szabadságharc első évfordulóján, a legifjabb hőseink emlékére.) 

2013. október 15., kedd

Hamvas Béla: A bor filozófiája (idézet)

Hamvas Béla 
(Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.) 
Magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros. 


Hamvas Béla: A bor filozófiája (idézet)

Szőlő, bor, drágakő, asszony

Sajátságos, hogy a szőlő és a bor nem fedi egymást. A finom szőlőből nem mindig a legjobb bor készül. Most nincs szó a chasselas szőlőről, a kommersz, úgynevezett csemegéről, amely számomra sohasem tudott lényegeset mondani. A nemes Afuz Aliról, a szőlőskertek királynőjéről, Matthias Jánosnéról, sőt a muscat otonelről, és valamennyi szőlők királyáról a muscat black Hamburgről kívánok beszélni. A muscat otonelt kivéve bornak szinte egyik sem alkalmas. Az evésre jelentéktelenebb szőlőkből készül a jó bor. Somlón megkóstoltam az ősi somlai tőke fürtjét. Úgy szemre szép volt, csaknem egészen fehéres zöld, nagy, gömbölyű szemű, áttetszően opálos és üveges, de ízéről semmi különöset nem tudok mondani. A Földközi-tengeren elég gyakran tapasztaltam, hogy a jelentéktelen szőlőkből készülnek a jobb borok. Egyszer valósággal megdöbbentem. A tőkén alig borsó nagyságú szemekből álló ritkás fürt. Beteg ez a szőlő, kérdeztem. Megkóstoltam, elég édes volt, de furcsa, pótkávé ízzel. Héja vastag, és rágós. A dalmát nagyot nevetett. Bort hozott és megkínált. Ebben a pillanatban jutott eszembe, hogy az ivás mennyivel erotikusabb, mint az evés.

Az ivás a szerelem legközelebbi rokona. A bor olyan volt, mint a cseppfolyós csók. Most az egyik legszebb bormeditációmról szeretnék beszélni. A berényi kertek között történt, a pince mellett, a nagy diófa alatt ültem a kőpadon, és kiláttam a tóra. Szemben a Badacsony, a Gulács, a révfülöpi dombok és Szigliget. Forró délután volt. Egész délelőtt fürödtem, aztán ebédeltem, és kis pihenés után kijöttem ide olvasni. De a könyv mellettem feküdt érintetlen, és csak bámultam a nyarat. A tőkéken a szőlő már érlelődött. Ez rizling. Az ott szilváni. Amaz otelló. Burgundi, mézes fehér, portói, milyen különös, gondoltam akkor, hogy ez a sok inkognitó jelenés, ez mind Egy, de értéke éppen abban van, hogy mindegyik csak utánozhatatlanul önmaga, és semmi más. A szőlők és a borok olyanok, mint a drágakövek. Az egyetlen Egy jelenései. De mindegyik az Egynek más és más spirituális esszenciája. Elkezdtem összehasonlítani a smaragdot, a rubint, a topázt, az ametisztet, a karneolt, a gyémántot a neki megfelelő borral. Nem tagadom, hogy ebben a tevékenységemben rendkívüli segítségemre volt a nő. Mint mindig és mindenben, amikor a spirituális esszenciák határtalan változatosságáról tűnődtem. A drágakövek sem egyebek, mint asszonyok és leányok, inkognitó jelenések, szépségüknek csak ezt az egyetlenegy tulajdonságát, a ragyogó bűvöletet tartották meg. Ez a varázslatuk. De a varázslatot nem szabad szemfényvesztés értelmében venni, hanem mint természetes mágiát. Ez bennük a valóságos lény Ez az esszencia. Ha tehetném, például megtenném, hogy egy szép leányból spirituális lényét kivonnám és egészen addig tisztítanám, sűríteném, desztillálnám, szűrném, kristályosítanám, amíg elmúlhatatlan és tömény esszenciáját megkapnám. Minden szép nőből végül is drágakövet lehetne készíteni. Vagy bort. De akkor nem kristályosítani kellene, hanem feloldani. A drágakövet úgy használnám, hogy aranyba foglalnám és esszenciáját a szememen keresztül magamba szívnám. A bort természetesen úgy, hogy meginnám. A Zsoltár azt mondja: Kóstoljátok meg és lássatok. - Persze az lenne a legjobb, ha a drágakövet, amikor akarom, átváltoztathatnám nővé, kigyönyörködném magam benne, aztán újra átváltoztatnám és meginnám, végül ismét drágakő lenne és sose fogyna el. Volna zafír és ametiszt és gyöngy és gyémánt és smaragd és topáz asszonyom és borom.

Mámoranatómiám főtétele: minden mámor gyökere a szerelem. A bor folyékony szerelem, a drágakő kristályosodott szerelem, a nő az élő szerelemlény Ha még hozzáteszem a virágot és
a muzsikát, akkor tudom, hogy ez a szerelem színekben ragyog és énekel és illatozik és él és megehetem és megihatom.

Az alkimisták azt mondják, hogy a drágakő nem egyéb, mint az eredeti teremtésben élt tiszta szellemlény, vagyis angyal, de amikor az ember bűnbe esett, az anyagba magával rántotta. Fővé változott. Ragyogó tisztaságát azonban, mint kő is megtartotta. Ez az elmélet fedi az én teóriámat arról, hogy a borokban és szőlőkben tulajdonképpen szellemi olajok laknak s ezek géniuszok.

Így üldögéltem és meditáltam a berényi kertekben, s amikor napnyugtakor hazafelé indultam, sikerült a termékeny délutánt vidám csattanóval befejezni. Az út mellett nova szőlőtőkét pillantottam meg. Az első percben meghökkentem. Hát ez ugyan miféle drágakő? Abban a pillanatban rájöttem, hogy a bor teljes világ, és mint minden teljes világ, mint például a nő, a gonosznak, az aljasnak, a sötét pokloknak is helyet ad, és kell adjon. A novaszőlő és a belőle készült maró, büdös, borszerű folyadék nem egyéb, mint az ördög ügyefogyott próbálkozása, hogy ő is bort csináljon. Soha ennél sikertelenebb kísérletet! A nova a puritánok, a pietisták, a vénkisasszonyok, az agglegények bora, a kapzsi, a fösvény az irigy, a komisz embereké.

Egészséges ember, ha szagát érzi, az orrát is befogja, s ha megkóstolja, eszeveszetten köpködni kezd és addig kiáltozik, amíg valami rendes itallal száját ki nem öblíti. Mondom, az ördög megirigyelte a Teremtő borművét, és elhatározta, hogy ő is bort fog csinálni. Beletette sárga kapzsiságát, bosszúszomját, mérgét, pimaszságát, grimaszait, gyáva alattomosságát, komikus nyomorékságát, minden ügyefogyott olaját, és hihetetlenül bőtermővé tette. A nova tényleg legalább hússzor annyi szőlőt terem, mint a nemes tőke. De kinek? A kapzsinak és a fösvénynek, akinek csak az a fontos, hogy sok-sok-sok legyen.

Engem nem csapsz be, szóltam a szőlőhöz. Tudom, hogy a borhoz tartozik az is, hogy büdös pokla legyen. Ez vagy te. A te géniuszod a boszorkány A te drágaköved a húgykő. Amikor virágzol, ammóniákszagodra összegyűlnek a döglegyek. Te vagy az ateista szőlő.

Megindultam hazafelé, és azon tűnődtem, hogy vacsorához milyen bort fogok inni. Aztán még eszembe jutott valami. Ez már nem tartozik a szőlőre, mert ezt nem szőlőből készítik. Ez a hamis bor. Ez a derített, ólomcukros, szirupos pancs, a legordenárébb merénylet, aminél csak egy iszonyúbb van, a hamisított, a kifestett, nyafogó, kiállhatatlan, hazug, alattomos, kéjsóvár pénzéhes, hisztérikus nőszemély.
író és hírlapszerkesztő fia.
(forrás: hamvas.livejournal.com)

Sárkány Erika: Gyertyafény


Sárkány Erika: Gyertyafény

A szobában gyertya ég, 
Árnyékot vet a falra a fény. 
Kicsi gyertyaláng imbolyog, 
Fényes szeme rám pislog. 

Szeretem a gyertyafényt, 
Ahogy parázsló kis lángja ég. 
Szerényen adja melegét, 
Cserébe érte semmit nem kér.
2011. szeptember

Sárkány Erika: Mámorosan


Sárkány Erika: Mámorosan

Ha a bor a társaságom, 
A világot másképp látom 
A rosszra fátyol borul, 
A bánat elhalványul. 

Jó vörös bor jó barát, 
Ha akarom megtalál 
Elmélkedem halkan csendben, 
Pohár borral a kezemben. 

Elmondom mi szívem bántja, 
Úgysincs más ki meghallgassa 
Amilyen széles e világ, 
Oly sok benne a magány. 

Egyedül voltam én is mindig, 
Így lesz ez már a végsőkig 
Nem találtam meg az utam, 
Borba fojtom bánatomat.

2011. július 11.