2015. november 30., hétfő

Dekorációs ötletek


Kész karácsonyfa

Minden évben a tűlevelekkel bajlódsz az ünnepek után? Íme egy tökéletes fa, mely szép és tisztaságbarát. Ráadásul kompakt. Egy kemény papírra rajzold rá a karácsonyfát, majd vágd ki. Mini, kocka polcokat (kb. 4x4cm-es kockákat) ragassz fel rá, amire ráakaszthatod a függőket, majd a gyertyákat.


Játékos ünnep

Egy doboz (lehet cipős is, vagy régi, használaton kívüli fiók) néhány elfeledett játék, ragasztó, hóspray és sok-sok fantázia szükségeltetik ehhez a mesés játékhoz, mely a szoba díszévé válik majd, ha elég ügyes vagy… Először is fesd le dobozodat, szerezz be dobozokat, apró játékokat. Érdemes még a ragasztás előtt megkomponálnod a doboz tartalmát, mit hova teszel, hogy mutat jól… Után ragaszd be egyesével az elemeket.

(forrás:noiportal.hu)

2015. november 28., szombat

Advent első vasárnapja

Hit, remény, szeretet, öröm – ezt testesíti meg a négy gyertya 

 „Ez a fény Krisztust jelképezi, aki a Világ Világosságának mondja magát és azt akarjuk, hogy az Ő fénye elűzzön minden sötétséget életünkből. Nem elég csupán a koszorún meggyújtani a fényt, hanem gyújtsuk meg a szívünkben is, hogy Krisztus fényében járhassunk.”

Túrmezei Erzsébet: Adventi ház


Túrmezei Erzsébet: Adventi ház

Ádventi házunk van, sokablakos. 
Minden este nyitunk egy ablakot. 
Benn melegen kis fehér gyertya lángol, 
és árad a fény minden ablakából. 
Kis ablakokkal versenyt fénylenek 
csodába bámuló gyermekszemek.

Ablaktábláin biztató írás: 
eljő a mennyekből a Messiás. 
S a nevét nevezik Csodálatosnak. 
És fölemeli, akit megtaposnak. 
És a békesség Fejedelme lesz: 
szabadulást hoz, életet szerez.

Telnek a percek, múlnak a napok, 
sorra kinyílnak mind az ablakok. 
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret. 
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek. 
Mi áhítattal álljuk mind körül. 
A ház sugárzik, és a szív örül.

Fehér falára festve sok gyerek. 
Mind Betlehem felé igyekszenek. 
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon, 
kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon. 
Sietve mennek mint a pásztorok. 
Piros orcájuk bízva mosolyog.

De én egy másikat is ismerek. 
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg. 
Van-e gondom sok sötét ablakára? 
Hiszen itt a karácsony nemsokára. 
Nyitom-e sorra mindenegy napon 
Krisztusra váró lélekablakom?

Mert az a lelkem is: ádventi ház. 
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz, 
olyan sötét lesz majd karácsony-estén, 
a fényt, vigaszt hiába is keresném. 
Ha majd minden szem, minden szív ragyog, 
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.

Sötét lelkemen sötét ablakok, 
táruljatok, örömre nyíljatok! 
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva. 
Ragyogjon mind a Messiásra várva! 
Sötét ádventi ház, sokablakos! 
Minden este nyíljék egy ablakod! 

Túrmezei Erzsébet: Adventi éjszaka


Túrmezei Erzsébet: Adventi éjszaka

Fehér takaró,
ezüst fénytartó,
valót eltakaró.
Mintha nem volna más,

csak ez a ragyogás:
titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj,
nincsen se seb, se baj,

se sóhajtás, se jaj...
Se bűn, se szenny, se sár,
se szín, se könny, se kár,
csak hó és holdsugár.

Hiszen így volna jó.
De nem ez a való.
Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés,

szenny, sár, ... elfödni és
elrejteni kevés
a hó és holdsugár.
De Valakire vár

a holdfényes határ.
S ez az adventi, mély,
havas és holdas éj,
titkot tud: Jön! ... Ne félj

Túrmezei Erzsébet: Eljön


Túrmezei Erzsébet: Eljön

Ádvent. Szelídzengésű üzenet. 
Eljön! Eljön! 
Beteg, a gyógyulásod, 
rab, a szabadulásod, 
halott, az életed. 
Szomorú, most jön az öröm! 
Erőtlen, most jön az erő! 
Éjbe' járó, hajnalra váró, 
fölkel a fény neked. 
Zendül az ég, 
zendül a föld, 
Isten izent: 
Eljön! Eljön! 
Ádvent! Ádvent! 

Ádvent. Dörög rendíthetetlen, 
kemény királyi üzenetben. 
Eljön. Eljön. 
Ha elkerülöd a mosolyban, 
elédkerül mint könny, sikoltás. 
Ha a bölcsőben meg nem látod, 
utadat állja mint koporsó. 
Eljön az Első és Utolsó. 
Ha mint templom szelíd harangja 
nem találhat szíven a hangja, 
ágyúk ádáz tüzében hallod 
ítélni rajtad majd e hangot. 
És rombadőlhet minden oltár, 
elnémulhat zsolozsma, zsoltár, 
házad küszöbén fog megállani... 
A munkazajban, léha dalban, 
vagy az éj titkos csendjében fogod 
közelgő lépteit meghallani. 
Eljön, eljön! Ki nem kerülheted. 
Ha kikerülöd mint kegyelmet, 
úgy kell bevárnod mint ítéletet. 
Hallod? Hallod? 
Mozdul az ég, mozdul a föld, 
Isten izent: 
Eljön. Eljön. 
Ádvent. Ádvent.

2015. november 25., szerda

Dévényi Erika: Boldognak lenni


Dévényi Erika: Boldognak lenni

Boldognak lenni, örülni mit jelent?
Valamit érezni, mely szárnyalni késztet
Szökellve szaladni a tavaszi réten át
Nem taposva el a virágok illatát
Hátunkon feküdni a zöld fű bársonyán
Kezünket széttárva, hogy ölelésre vár
Karunkba zárni az egész eget
A nap sugarával kötözve meg
Testünket érezni, mint levegő buborék
Mely a felhőkön pihenve áradhatna szét
Lebegni egy gyönyörű nagy tó vizén
Tudva, hogy nem ragadhat el a mély
Önfeledten táncolni az utca közepén
Szédülten forogni a hegyek tetején
Ismeretlen embereket a karunkba zárni
Zavart pillantásuk csak nevetve csodálni
Magunkkal hívni, hogy szép a világ
Ha érezni akarja velünk élheti át
Kérés nélkül adni szüntelenül
Kérdéseket nem hagyva válasz nélkül
Boldognak lenni, csak annyi, érezni
Isten szeretetét magunkba zárni

De van egy másik boldogság, mely más utat jár
Nem kifelé mutat, a szívekig meg sem áll
Nincs rohanás, nincs tánc vagy nevetés
Csak apró rezdülések, boldog remegés
Az arc ekkor már nem a mosolytól szép
Hanem a sírás természetessége az ék
A könny az örömöt patakká formálja
Minden cseppjében Isten áldása
S amikor szinte mindez már fáj
Az igaz boldogság rám akkor talál

Dévényi Erika: Szeretném


Dévényi Erika: Szeretném

Szeretném látni a mosolyt az arcodon
Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon
Szeretném látni a boldog szemeket
Amelyekből más is erőt meríthet

Szeretném hallani a boldog nevetést
Amely mindig őszinte és békés
Hallani, ahogy a jót dicséri szád
S nem az elégedetlenség nehezedik rád

Szeretném érezni, hogy békés a világod
Hogy hiteddel a rosszat leigázod
Felülkerekedsz a súlyos bánaton
Hisz Isten veled van minden utadon

Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol
Ha válaszút előtt botladozol
Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja
Tudd, ha rálépsz boldogság vár rajta

Szeretném, hogy vágyaid valóra váljanak
De hinned kell, hogy imáid meghallgattatnak
S ehhez legyen az a hely a templomod
Ahol a válasz már a szívedben visszhangoz

Szeretném, ha aggódó szíved lecsendesülne
Ha minden gondod Isten elé lenne letéve
Ha szíved ezáltal teljesen felszabadulna
A fénysugár lelkedig hatolhatna

Szeretném, ha veled érted imádkozhatnék
A bánatodban is szívesen osztoznék
Ha nyújtod a kezed, Isten elé vezetlek
Hitem szikrájából lángot gyújtok neked

Szeretném, akár a könnyeid árán is
Hogy hinni tudj abban, aki felszabadít
Egy kőhajtásnyira van az igaz szeretet
De a követ neked kell a földről felemelned